Sziasztok. Huh hát elég ideges lettem a minap...A Tesóm állandóan mondja hogy miért nem ajándékozzuk el Mayát olyannak, akinek hatalmas kerte van, mert a miénket mindig tönkre teszi...De én nem akarom, hevesen tiltakozunk elenne és szerencsére a szüleim is. Imádjuk Mayát, és nincs az az isten ami miatt elajándékoznám bárkinek is őt. Hiszen már most is rengeteget javult, sokat nyugodott, régen sokkal rosszabb volt...És hát...Olyan mintha a gyerekem lenne....nem bírok ki egy napot nélküle! Ő az életem, és egyben az értelme is. Imádom azt az okos a fejét, azt a kis büdös szőrét, azokat a puha füleit, és az egész lényét. Nélküle már nem is tudnék élni. Szavakba nem tudom önteni mennyire szeretem :3♥ Nekem ő a tökéletes kutya, jobbat nem is kívánhatnék :) Nagyon szeretem őt, és apukám is. :) És Ő is tudja hogy a szívem szakadna meg miatta ha elszakítanák tőlem...Nem is gondolok bele. Az maga a pokol lenne. Hisz ő a társam, a "kis lányom". Gondolom tudjátok milyen érzés amikor valakihez/valamihez annyira kötődsz hogy azt elmondani se tudod. Hisz én nevelem őt 6 hetes kora óta, vele keltem, feküdtem, játszottam, mindig számíthattam rá, s megvédett ha kell. Szóval a Szüleim el is kúlték a bű bánatba a tesómat >< Végre valamiben kiállnak mellettem...Hisz nekik ő a tökéletes gyerek...-.-" Ideje volt már hogy ez megváltozzon....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése